Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmed arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát. Elfogadom
Termékek Menü

Szelleműzés, higanyivás kapcsolata az orvoslással.

2016-07-25 20:52:03

Gyorsan leszögezném – első mondat gyanánt – hogy az orvoslás szó leginkább kuruzslást takarna, hiszen akkoriban (ókorban) nem igen beszélhettünk úgy az orvoslásról, mint akár napjainkban. Nem szeretnénk nagyon nagy párhuzamokat vonni a „civilizált” és az ókori világ nézetei között. Számunkra nyilván furcsa az, ami a cikkben lesz, de ki tudja 2000 év múlva minket nézhetnek flúgosnak. Tekintsünk úgy a leírtakra, mint ahogy manapság pl. a kemoterápiára, vagy a gégemetszésre. Mint ahogy kitűnik, a cikkünk most erőteljesen visszarepít minden kedves olvasót a régi-régi múltba. Azt szeretnénk, ha minden olvasó látná, hogy honnan indult az orvoslás, a természetes kezelés, a homeopátia. Milyen fejlődést értünk el ennyi idő alatt (ez szinte azonnal látható lesz). Lesznek rémes tények, és persze (remélhetően) lebilincselő momentumok is. Mint írtam, nem párhuzamot szeretnénk vonni, leginkább egy fejlődési képet szeretnénk mindenkinek adni. …

Az első. Imhotep: „Aki meggyógyít minden betegséget Egyiptomban”

Bármilyen furcsa, de i.e 2-3. évezred körül az egyiptomi kultúra (az Újbirodalom ideje), egy nagyon jól szervezett egészségügyi rendszerrel rendelkezett. Az ókori egyiptomiak az orvoslásukat, kizárólag isteni eredetűnek vélték. Konkrétan már nehéz kideríteni, hogy mely Istenhez kötötték, de Ízisz, Thot, és Ptah is szóba jöhet. Imhotep sokak szerint „csak” főpap volt, ami részben igaz is, viszont nem szabad elfelejteni, hogy tanácsos is, sőt Ré orvosaként is szolgált (illetve kiváló mérnök is volt). Ami azért is nagy szó, hiszen i.e. 2700 –as években élt, így tényként kezelendő, hogy ő lehetett a világ első (ismert) orvosa. Imhotep olyannyira sikeres volt a maga korában, hogy halála után 2000 évvel a gyógyítás Isteneként tisztelték, a görögök pedig Aszklépiosszal azonosították. Megannyi szobor és bronz arckép került elő ásatásokon, amin Imhotep köszön vissza. A szobrokhoz sok asszony, és férfi is fohászkodott fiú áldásért, vagy gyógyulásért. Az i.e. 1700-as évekből előkerült papiruszt is görcsösen próbálják nevéhez kötni (Edwin-Smith papirusz). Ami azért sok kívánnivalót hagy maga után. A tekercsen orvosi megfigyelések, betegségek leírása áll, és persze azok gyógyításának módja. Nagyon sok tudós úgy véli, hogy ez nem más, mint Ré orvosának eredeti feljegyzéseinek pontos mása. De egyetlen Isteni magyarázat, vagy természetfeletti leírás sincs a tekercsen. Ez viszont erős kérdőjeleket tesz az állítás helyére. Az az ember, aki mélyen Istentisztelő / félő volt, semmilyen formában nem írta volna le, hogy tudása isteni eredetű? Saját magának akarta tulajdonítani a sikereit? Szinte kizárt. Ellenben az biztos, hogy a papirusz nagyon sok kérdésre választ ad, mint ahogy az is, hogy maradt más feljegyzés abból a korból (nem feltétlen Imhoteptől). De mit is tudott ő mint orvos? A mumifikációs eljárásokban vélhetően ő vezette be, a belső szervek eltávolítását, melyeket aztán külön tárolókban temettek az illető mellé (u.n.: Kanópuszokba). Valamint szinte tényleg minden gyógyítást neki tulajdonítottak, lehetett az fejfájás, vagy sérv.

Az Óegyiptomi birodalom egészségügyi hatalma

Ürülék és állati szervek, mint gyógyító eszköz.

Arra nincs kézzel fogható bizonyíték, hogy Imhoteptől eredne az a gondolat, melyet az Egyiptomiak előszeretettel alkalmaztak, azaz hogy bármilyen állati vagy emberi ürülék gyógyító hatással bír, de sokan az ő számlájára írják ezt is. Ami viszont biztos, hogy alkalmazták ezen eszközöket elég sok betegségre. Kenőcsöt, vagy szárított őrleményt is készítettek ürülékből, mellyel képesek voltak szinte mindent kezelni, független attól, hogy az valóban hatott vagy sem. Kissé sámánista kuruzslásra utal az is, hogy akár állati belsőségeket (egér bél, gyík vagy denevér vér) is bevetettek egy-egy gyógyítási „rituálén”. Az igazság az, hogy csoda vagy nem, de ezen módszerek néha egész jól működtek. Persze a jól végződött orvoslás maradt fenn, sok esetben (vélhetően) a halállal véget érő pedig teljesen eltűnt az írásos formákból. Nagyon felkapott volt a nők körében az a szer is, ami lónyálból készült, és az írások szerint növelte a libidót is. Időszámításunk előtti 2000-1500-as évekre nagyon jellemző volt, hogy a betegségeket nem a testnek, hanem egy-egy gonosz szellemnek, démonnak tudták be. Sokszor az ürülékkenőcs bűzös hatásával csak annyit akartak elérni, hogy ezen gonosz lény távozzon a testből. Végülis vagy így vagy úgy, de ez sikerült is. Ha a „páciens” meghalt, akkor is távozott a gonosz, ha életben maradt akkor is, tehát az „orvos-sámán-pap-kuruzslónak” nagyon nagy százalékban volt sikere. Mint ahogy fentebb is írtam, ha nem volt siker, azt általában ritka esetben jegyezték fel. Részünkre az a fogalom hogy „kenőcs” erőteljesen innen ered, persze ma már nem igazán ürülék, mintsem gyógynövények kerülnek egy-egy kenőcsbe.

Szépségápolás fejlődése az orvoslással.

Nagyon nagy hangsúlyt kapott az ősz haj elfedése. Ennek érdekében szinte mindent megtettek. Kentek a hajra szamárpata „kivonatot”, borjúvért, fekete kígyó zsírt, illetve törekedtek kideríteni az okát ennek a fura jelenségnek. De persze a hajhullás is nagy szerepet kapott, ezért oroszlán, kandúr, kígyó, kecske zsírból próbáltak összehozni olyan kencét, mely által elkerülhető a hajhullás, avagy újra növeszthető az. Rengeteg kísérlet volt a szőrtelenítésre is.  Ami igazán drága volt az nem is a haj, hanem a bőr rugalmasságát megőrző szerek. Előállításuk hihetetlenül körülményes volt, és ennek fényében roppant drága is. Ebből a pár sorból is jól lehet látni, hogy a szépségápolás, és a higiénia nagyon előkelő szerepet töltött be az egyiptomi orvoslásban, gyógyításban. Ők voltak az elsők, akik ráébredtek arra, hogy a betegségeket el is lehet kerülni, és ehhez bizony a megfelelő tisztálkodás elengedhetetlen. Másodsorban felismerték a táplálkozás fontosságát is. Változatosan étkeztek, azért hogy szervezetük minden vitamint megkapjon. Persze ők ebben a korban nem tudatosan vitték be a szervezetükbe a vitaminokat.

Ógörög gyógyítás zsákutcái

Fulladás oka a méh!

Nem repült senkinek a szájába, torkába méh, és még csak nem is ez volt a gyógyítás legújabb lépcsője. A ókori görögök (i.e. 3000 –től i.sz 476-ig) úgy vélték, hogy a nőknél jelentkező fulladást, rohamokat az anyaméh okozhatja. Nézeteik szerint, ha egy nő sokáig hajadon maradt, a méhe, - ami egyébként (szerintük) egy, a nőben élő olyan állat, ami csak azért van, hogy megtermékenyüljön – egész egyszerűen útra kél és elvándorol például a torokba, ahol kiváltja a fulladást. A bűzt használták, csakúgy mint az Óegyiptomiak, annak érdekében hogy a „méh állatot” a helyén tartsák. A beteg fejére kénfüstöt fújtak, még a láb közötti területet édes, kellemes illatú kenőcsökkel kenték be, csak azért, hogy a méh a kellemes illat felé menjen. Amely anyaméh viszont már meglépett a helyéről azt gyógyfürdőkkel, masszázzsal és / vagy természetes főzetekkel akarták visszacsalogatni a helyére.

Ha már más nem segít, igyunk higanyt.

Ma már elég egyértelmű és persze bizonyított, hogy a higany „nem túl jótékony” hatású az emberi szervezetre. Erősen mérgező, és fogyasztása halált okoz. A görögökhöz köthető (sokak szerint a perzsák is ezt a nézetet osztották) azon elképzelés, hogy a higany fogyasztása nem csak gyógyít, de akár repülni, vagy a vízen járás képességére is megtanítja a szervezetett. Sokan épp ezért fulladtak vízbe, valamint lettek öngyilkosok azáltal, hogy a mélybe vetették magukat. A furcsa az, hogy itt sem a gyógyítót hibáztatták, egész egyszerűen az ember nem volt már menthető. Szentül hitték, hogy a higanykúra tökéletes gyógymód sok esetben. Annyira, hogy orvosságok, és egyéb elixírek is készültek belőle.

Imhotep reinkarnációja is gyógyító.

Mint ahogy írtam is az egyiptomi főpap / orvos / csillagász / mérnök (és még ki tudja micsoda) reinkarnációjának tartják Azsklépidoszt a Görög gyógyítás Istenét. A görög orvoslás messzemenő zsákutcái között azért elmondható, hogy az Aszklépidák (Aszklépidosz papjai) mégis elértek sikereket. Rengeteg gyógyító barlangot, fürdőt, gyógyforrást fűznek a nevükhöz. A közvetlen gyógyítás nem igazán ment nekik, de a természetes eredetű hatások valóban hasznosak voltak, épp ezért elenyészővé vált a sikertelenség.

Mezopotámia területéről például ilyesmi feljegyzések kerültek még elő.

  • Pikkelyt száríts ki és helyezd a fogaidra, meggyógyul tőle.

  • Ha a belső tájék ég, egyél feketeköményt.

  • Szappanfüvet keverj össze vajjal, beléndekkel, és edd meg, hogy felépülj.

  • Ha valakinek „nehéz a homloka” tamariszkusz magját helyezd rá.

  • Ha varázslat súlyt, tépett gyapjút keverj pasztává, idd meg.

A 12. századi rómaiak is az egyiptomiakhoz fordultak. Nem egészen úgy, ahogy hirtelen gondolná az ember. A római patikusok ugyanis képesek voltak pult alól árulni a szárított és Egyiptomból lopott múmiák porait.

Gyógyítás alapjai

Összességében a mai tudás az ókoriak kísérletein alapul. Van, ami kudarc volt és feledésbe merült, de van amire a mai napig is lehet építkezni. Kissé nevetségesnek hangozhattak olykor a fentebbiek, de ne feledjük el, hogy mind-mind kellett ahhoz, hogy most valóban beszélgessünk krémekről, gyógyszerekről, természettudományról. S habár a cikkben sokszor említettem az orvoslást, és egészségügyet, azt azért tisztázzuk, hogy ezek „modern szavak” és abban az időben nem orvosnak nevezték az orvost. Valami viszont örökérvényű mindegy merre indulunk, ez nem más, mint az hogy már az ókorban is felismerték a természet erejét. Rengeteg gyógyfű, és természetes táplálékot fogyasztottak.  

Cikkünk alapjául a wikipédia, blogok, tudományos értekezletek, régészeti feljegyzések szolgáltak.

Hír : AlveoBolt.hu